A városok sajátos éghajlati viszonyait jelenti, amelyek eltérnek a környező vidéki területektől. Jellemzője, hogy a városok hőmérséklete általában magasabb, mint a vidéki környezeté, amit városi hőszigethatásnak nevezünk.
Ennek oka, hogy a sűrű beépítettségű területek, az aszfalt és beton több hőt nyel el és tárol (ld. hőkapacitás), mint a természetes felszínek. Emellett a gépjárművek, ipari tevékenységek és légkondicionálók további hőt termelnek. A városi klímát az alacsonyabb páratartalom és a csökkent légmozgás is jellemzi, mivel az épületek akadályozzák a természetes szellőzést.
A vidéki klímától eltérően a városi klímában nagyobb a légszennyezés, ami szmogot és rossz levegőminőséget eredményezhet, ami káros az emberi egészségre. A magasabb hőmérséklet és a szennyezés hatással van az életminőségre, növeli a hőstressz, a légzőszervi betegségek és más egészségügyi problémák kockázatát. A városi klíma hatással van az energiafelhasználásra is, mivel megnő a légkondicionálás iránti igény, ami tovább fokozza a környezet terhelését.
A városi klíma befolyásolható zöld infrastruktúra kialakításával, például parkok, zöldtetők és fasorok telepítésével, amelyek hűtik a környezetet és javítják a levegőminőséget. Az energiahatékonyság növelése, a fenntartható közlekedési rendszerek és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezések szintén csökkenthetik a városok éghajlatra gyakorolt hatását. A megfelelő várostervezéssel és alkalmazkodási stratégiákkal enyhíthetők a városi klíma negatív hatásai és javítható az életminőség.