Három oxigénatomból álló kémiai molekula (O₃), amely a Föld légkörében természetesen jelen van. Erős oxidáló hatású gáz, kék színű és jellegzetes szagú. Kémiai tulajdonságai miatt rendkívül reakcióképes, így fontos szerepet játszik a légköri kémiai folyamatokban.
Ózont a légkör két fő rétege is tartalmaz: a sztratoszféra ózontartalma 15-35 km magasságban alkotja az ózonpajzsot, amely elnyeli a Nap káros ultraibolya (UV-B) sugárzását, védve ezzel az élővilágot, míg a troposzféra a felszín közeli részeiben előforduló ózon légszennyező anyagként viselkedik, mivel károsíthatja az emberi egészséget és a növényzetet.
Az ózon koncentrációja a sztratoszférában csökken, amit az emberi tevékenységből származó vegyületek, például egyes fluorozott szénhidrogének (CFC-k) okoznak. Ez a csökkenés az ózonlyuk kialakulásához vezetett, különösen az Antarktisz felett. A troposzférában viszont az ózon koncentrációja növekszik, főként az ipari kibocsátások és a közlekedés miatt.
Klimatikus jelentősége összetett: a sztratoszféra ózonpajzsa védi a Földet a káros UV-sugaraktól, míg a troposzférikus ózon üvegházhatású gázként hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az ózonréteg védelme és az alacsonyabb légköri ózon csökkentése kulcsfontosságú a fenntartható környezet és az egészséges légkör fenntartása érdekében.