(Deep adaptation) olyan megközelítés, amely azt feltételezi, hogy a klímaváltozás hatásai olyan súlyosak és visszafordíthatatlanok lesznek, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági és környezeti rendszerek összeomlása elkerülhetetlen. Ez a szemlélet reménytelennek tartja a klímaváltozás mérséklését és a kibocsátáscsökkentést (mitigáció), mert úgy véli, hogy az eddigi intézkedések nem elegendők, és már túl késő megállítani a folyamatokat.
A mélyalkalmazkodás hívei szerint az emberiségnek el kell fogadnia, hogy a jelenlegi életmód és társadalmi rend nem fenntartható, és arra kell összpontosítania, hogy miként alkalmazkodhat a közelgő krízisekhez. Az emberiség jövőjét pesszimistán látják: szerintük a szélsőséges időjárási események, a természeti erőforrások szűkössége, az élelmiszerhiány és a vízhiány, valamint a társadalmi összeomlás elkerülhetetlen.
Ennek ellenére a mélyalkalmazkodás hangsúlyozza az alkalmazkodási cselekvések fontosságát. Ide tartoznak az önellátó közösségek létrehozása, a helyi erőforrások fenntartható kezelése, a mentális és érzelmi felkészülés a változásokra, valamint a társadalmi együttműködés erősítése. A mélyalkalmazkodás célja nemcsak a túlélés biztosítása, hanem az emberi kapcsolatok és az etikus élet újragondolása.
A mélyalkalmazkodás létjogosultsága abban rejlik, hogy felkészülést és ellenálló képességet épít ki egy olyan jövőre, amelyben a hagyományos éghajlatvédelmi stratégiák már nem elegendők. A klímaváltozással kapcsolatos jelentősége abban áll, hogy radikálisan új perspektívát kínál: a jövőt olyan lehetőségként kezeli, amelyben az emberiség új értékeket és életmódokat találhat.