Azt mutatja, hogy milyen mértékben tartalmaz a levegő egészségre káros anyagokat, például szálló port, ózont, nitrogén-oxidokat vagy kén-dioxidot. A levegőminőséget olyan mutatókkal jellemezzük, mint a szennyezőanyagok koncentrációja, amelyeket az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján értékelnek. A mérését földi állomásokon vagy műholdakkal végzik, ahol különféle eszközök folyamatosan figyelik a szennyezőanyagok szintjét.
- az emisszió az a folyamat, amikor szennyezőanyagok kerülnek a levegőbe (pl. ipari tevékenységből, járművek kipufogógázából),
- a transzmisszió azt írja le, hogy ezek a szennyezőanyagok hogyan terjednek a légkörben (pl. szél, időjárási viszonyok hatására).
- az immisszió pedig a szennyezőanyagoknak az adott helyen mért koncentrációját jelenti, amely közvetlen hatással van az emberekre és a környezetre.
Az emisszió a kibocsátásra utal (szennyezés), az immisszió a környezeti terhelésre (szennyezettség). A kibocsátás után az anyagok felhígulnak, elkeverednek, átalakulnak és helyet változtatnak, ezen folyamatok összessége a transzmisszió.
Az emisszió, transzmisszió és immisszió összefüggése határozza meg, hogy egy adott térségben milyen a levegőminőség, ami kulcsfontosságú az egészséges életfeltételek biztosításához.