Azt az elképzelést fogalmazza meg, hogy a Föld és az összes rajta lévő életforma egyetlen önszabályozó rendszerként működik, amely fenntartja a bolygó élethez szükséges környezeti feltételeit. Ezt az elméletet James Lovelock brit tudós fejlesztette ki az 1970-es években, és Lynn Margulis mikrobiológus is hozzájárult annak tudományos kidolgozásához.
Az elmélet szerint a Föld légköre, óceánjai, talaja és élővilága szorosan összekapcsolódnak, és együttműködnek annak érdekében, hogy stabilizálják a bolygó környezetét, például a hőmérsékletet és a légkör összetételét. Ez a szabályozó mechanizmus az ökoszisztémákon és az élőlények interakcióin keresztül működik. Például az erdők szén-dioxidot nyelnek el, míg a tengeri algák oxigént termelnek, hozzájárulva az atmoszféra stabilitásához.
Tudományos szempontból a Gaia-elmélet egyes elemei alátámasztást nyertek, például a bioszféra és a geoszféra közötti kölcsönhatások vizsgálatával. Azonban az az elképzelés, hogy a Föld teljes egészében tudatos önszabályozó rendszer lenne, inkább filozófiai és spirituális megközelítés.
A Gaia-elmélet inspirálta a Gaia-spiritualitást, amely a Földet egy élő, szent entitásként tiszteli. Ez a mozgalom hangsúlyozza az emberi tevékenységek és a természet közötti harmónia szükségességét, valamint a környezetvédelem fontosságát.
A klímaváltozáshoz az elmélet szorosan kapcsolódik, mert rávilágít arra, hogy az emberi tevékenységek – például az üvegházhatású gázok kibocsátása és az erdőirtás – hogyan zavarják meg a Föld önszabályozó képességét. Az elmélet arra ösztönöz, hogy fenntarthatóbb módon éljünk, és helyreállítsuk a bolygó ökológiai egyensúlyát.