A Föld felszínének olyan nagy kiterjedésű területei, amelyeket hasonló éghajlati jellemzők (például hőmérséklet, csapadék és szélviszonyok) alapján különítenek el. Az övezetek kialakulását a Föld Nap körüli mozgása, forgása, a domborzat, valamint a tengerek és szárazföldek eloszlása befolyásolja. Az éghajlati övezeteket általában három fő kategóriába sorolják: trópusi, mérsékelt és sarkvidéki övezetek, amelyek tovább oszthatók például sivatagi, mediterrán vagy tundrai típusokra.
Az éghajlati övezetek kialakulásának fő oka a Nap energiájának egyenlőtlen eloszlása. Az Egyenlítő közelében a napsugárzás intenzívebb, ami meleg és nedves éghajlatot eredményez, míg a sarkok felé haladva a sugárzás gyengébb, így hidegebb és szárazabb az éghajlat. Ezek az övezetek határozzák meg a Föld főbb időjárási mintáit, például az esős évszakok kialakulását, a monszunokat vagy a hideg sarki szelek terjedését.
A klímaváltozás azonban jelentős változásokat idéz elő az éghajlati övezetekben. A globális hőmérséklet-emelkedés miatt az övezetek határai eltolódnak, például a sivatagos területek kiterjedhetnek, míg a mérsékelt övezet egyes részein gyakoribbá válhatnak a trópusi jellegű időjárási események. A sarki területek gyors melegedése a jégtakarók olvadását és a tundrai ökoszisztémák átalakulását okozza.
Az éghajlati övezetek változása jelentős hatással lehet az élővilágra, a mezőgazdaságra és az emberi társadalmakra, egyre több erőfeszítésre lesz szükség a változásokhoz való alkalmazkodás érdekében.