A globális klímaváltozást és a lehetséges következményeket éghajlati modellek segítségével próbálják előrejelezni, amelyek figyelembe veszik a különböző természeti és antropogén tényezőket. Ezek a modellek számítógépes szimulációk révén becsülik meg a hőmérséklet, a csapadék és más éghajlati paraméterek jövőbeli változásait. Az előrejelzések pontossága függ a rendelkezésre álló adatok minőségétől és a modellekben alkalmazott feltételezésektől.
Az éghajlati modellek a klímaváltozás előrejelzésének alapvető eszközei, amelyek a Föld éghajlati rendszerének fizikai, kémiai és biológiai folyamatait szimulálják. Ezek a modellek az üvegházhatású gázok kibocsátásának különböző forgatókönyvei alapján számítják ki, hogyan változhat az éghajlat a jövőben. Íme néhány konkrét modell és azok legfontosabb következtetései:
Főbb modellek
CMIP (Coupled Model Intercomparison Project): Ez egy globális kutatói együttműködés, amely az éghajlati modellek összehasonlítására és fejlesztésére fókuszál. A CMIP legújabb verziója, a CMIP6, számos forgatókönyvet vizsgál, például a szén-dioxid-kibocsátás különböző szintjeire alapozott RCP- és SSP-forgatókönyveket. A modell kimenete: ha nem csökken jelentősen az üvegházhatású gázok kibocsátása, a globális átlaghőmérséklet 2100-ra akár 4-5°C-kal is emelkedhet az iparosodás előtti szinthez képest.
RCP (Representative Concentration Pathways): Az RCP-forgatókönyvek a légköri üvegházhatású gázok koncentrációjának különböző jövőbeli szintjeit vizsgálják:
- RCP2.6: Ambiciózus kibocsátás-csökkentési forgatókönyv, amely 1,5-2°C körüli felmelegedést céloz meg.
- RCP4.5 és RCP6.0: Mérsékelt forgatókönyvek.
- RCP8.5: Szenárió, ahol a kibocsátások tovább növekednek („business as usual”).
Az RCP2.6 szerint a klímaváltozás hatásai mérsékelhetők, de az RCP8.5 esetében a szélsőséges időjárási események és a tengerszint-emelkedés drámai következményekkel járhat.
SSP (Shared Socioeconomic Pathways): Az SSP-k a társadalmi-gazdasági fejlődési pályákat kombinálják az éghajlati modellekkel. Öt fő forgatókönyvet vizsgálnak, például fenntartható fejlődést (SSP1), konfliktusokkal teli jövőt (SSP3), vagy technológiai innovációt (SSP5). Következtetés: A fenntartható fejlődés és alacsony kibocsátás kombinációja (SSP1-2.6) segíthet a klímaváltozás hatásainak minimalizálásában.
Earth System Models (ESM-ek): Ezek a modellek a légkör, az óceánok, a jég és a bioszféra komplex kölcsönhatásait is figyelembe veszik. A modell eredménye szerint az óceánok hőtároló képessége miatt a felmelegedés hosszú távon is folytatódhat, még akkor is, ha a kibocsátások csökkennek.
Legfontosabb következtetések
- A kibocsátások azonnali csökkentése nélkül a globális átlaghőmérséklet jelentős emelkedése várható, ami szélsőséges időjárási eseményeket, tengerszint-emelkedést és ökoszisztémák pusztulását okozhatja.
- A fenntartható fejlődésre és az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállás mérsékelheti a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait.
- Még a legoptimistább forgatókönyvek esetében is szükség van az alkalmazkodásra, például az árvízvédelem és az élelmiszer-termelés fenntarthatóságának biztosítására.
A | Á | B | C | D | E | É | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | Ó | Ö | P | R | S | SZ | T | U | Ü | V | Z |