Egy 1987-ben aláírt nemzetközi megállapodás, amelyet az ENSZ kezdeményezett a földi ózonréteget károsító anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében. Fő célja a halogénezett szénhidrogének, például a CFC-k (klórozott-fluorozott szénhidrogének) és más ózonkárosító vegyületek gyártásának és felhasználásának visszaszorítása volt.
A jegyzőkönyv jelentősége abban rejlik, hogy a részes országok globális összefogással közös szabályozást vezettek be a felső légköri ózonpajzs védelme érdekében. A megállapodás politikai cselekvést igényelt az ipari technológiák megváltoztatására és a biztonságos helyettesítő anyagok alkalmazására.
A Montreali Jegyzőkönyv rendkívüli sikert ért el: az ózonpajzs regenerációja megkezdődött, és várhatóan a század közepére eléri az iparosodás előtti állapotot. A jegyzőkönyvnek közvetett klímavédelmi hatása is van, mivel az ózonkárosító anyagok többsége erős üvegházhatású gáz, így ezek csökkentése mérsékli a globális felmelegedést is.