A kihalás azt jelenti, hogy egy adott faj végleg eltűnik a Földről, mert az összes egyede elpusztul, és nem képes tovább szaporodni. Ez évmilliók óta része a földi élet történetének, de napjainkban az emberi tevékenységek jelentősen felgyorsították a fajok kihalásának ütemét.
Kihalást számos természeti vagy társadalmi tényező válthat ki. Természeti okok lehetnek például a vulkánkitörések, aszteroidabecsapódások vagy nagy klímaváltozások, amelyek az élőlények élőhelyeit teszik lakhatatlanná.
Az emberi tevékenységek, mint az erdőirtás, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, a túlhalászat, a szennyezés és az invazív fajok betelepítése szintén drámai hatással vannak az élővilágra.
A kihalás minden fajt érinthet, a mikroorganizmusoktól a nagytestű emlősökig. A legveszélyeztetettebbek azok a fajok, amelyek szűk élőhelyekhez kötődnek, lassan szaporodnak, vagy amelyek nem tudnak gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez, például a jegesmedvék, korallzátonyok, vagy a trópusi esőerdők fajai.
A klímaváltozás közvetlenül és közvetetten is hozzájárul a kihalásokhoz. A hőmérséklet emelkedése, a tengerszint-emelkedés és a szélsőséges időjárási események elpusztítják az élőhelyeket. A biológiai sokféleség csökkenése gyengíti az ökoszisztémák stabilitását, ami további fajok eltűnéséhez vezethet. Például a beporzók, mint a méhek kihalása az élelmiszer-termelésre is katasztrofális hatással lehet.
A kihalások globális hatásai súlyosak lehetnek: az ökoszisztémák összeomlása az emberi társadalom alapvető erőforrásait, például az élelmet, a tiszta vizet és a stabil éghajlatot is veszélyezteti.