Az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület – Intergovernmental Panel on Climate Change) az ENSZ égisze alatt működő tudományos testület, amelyet 1988-ban alapított az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO).
Tagjai az ENSZ 195 országának kormányai, valamint vezető tudósok és szakértők, akik önkéntesen vesznek részt a munkában.
Az IPCC feladata a klímaváltozással kapcsolatos tudományos ismeretek összegyűjtése, értékelése és közérthető formában történő bemutatása a döntéshozók számára. Jelentéseik nem tartalmaznak saját kutatásokat, hanem a meglévő tudományos eredményeket elemzik és foglalják össze, különös tekintettel az éghajlatváltozás okaira, hatásaira és a lehetséges megoldásokra.
Az IPCC-jelentések alapvető fontosságúak a globális klímapolitika kialakításában, például a Párizsi Megállapodás létrejöttében is kulcsszerepet játszottak. Az IPCC munkája rámutatott, hogy az emberi tevékenység a globális felmelegedés elsődleges oka, és sürgeti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. A testület jelentései széles körű politikai, gazdasági és társadalmi intézkedéseket inspiráltak világszerte, és 2007-ben Nobel-békedíjat kapott az éghajlatváltozás megértéséért végzett munkájáért.
Az eljövendő klíma meghatározásához a kutatóknak forgatókönyveket (szcenáriókat) határoznak meg. Az ötödik IPCC jelentés (Fifth Assessment Report) szerint a Föld átlaghőmérséklete 0,3-1,7 (legoptimistább szcenárió) vagy 2,6-4,8 (legpesszimistább szcenárió) Celsius fokkal fog emelkedni az 1986–2005 időszak átlagához képest 2100-ig.