A metán (CH₄) egy színtelen, szagtalan és rendkívül gyúlékony gáz. A metán erőteljes üvegházhatású gáz, amely a légkörbe kerülve hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Bár a légköri koncentrációja alacsonyabb, mint a szén-dioxidé, a metán hőmegtartó képessége 100 éves időtávon mintegy 25-ször nagyobb, mint a szén-dioxidé. Ez azt jelenti, hogy a metán kibocsátása rövid távon jelentős hatással van az éghajlatra.
Főbb forrásai:
Természetes források:
- Vizes élőhelyek: Mocsarak, lápok és rizsföldek, ahol a szerves anyagok bomlása során metán keletkezik.
- Permafroszt: Az örökké fagyott talaj olvadásakor metán szabadul fel.
- Óceánok: A tengerfenék üledékeiben található metán-hidrátok bomlása révén.
Antropogén (emberi tevékenységből származó) források:
- Mezőgazdaság: Kérődző állatok emésztése és rizstermesztés során jelentős mennyiségű metán kerül a légkörbe.
- Hulladékgazdálkodás: Szerves hulladékok bomlása a szemétlerakókban metánkibocsátást eredményez.
- Energiaipar: Földgáz és kőolaj kitermelése, szállítása és feldolgozása során metán szivároghat a légkörbe.
Globális trendek:
- Növekvő koncentráció: Az ipari forradalom óta a légköri metánkoncentráció több mint 250%-kal emelkedett, és a mérések kezdete óta a legmagasabb szinten van.
- Fokozódó kibocsátás: Az emberi tevékenységek, különösen a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése és a mezőgazdaság, jelentős mértékben növelik a metánkibocsátást. Például a földgáz, amelynek fő komponense a metán, kitermelése és szállítása során gyakran szivárog, hozzájárulva a légköri metánszint emelkedéséhez.
- Permafroszt olvadása: A globális felmelegedés miatt az örökké fagyott talaj (permafroszt) olvadása egyre nagyobb mennyiségű metánt szabadít fel, ami tovább erősíti a felmelegedést.