A jég- és hóolvadás a Föld felszínén található jégtakarók, gleccserek és hótakarók tömegének csökkenését jelenti, amikor a hőmérséklet emelkedése miatt a szilárd halmazállapotú víz folyékonnyá válik.
Klimatikus jelentősége:
- Tengerszint-emelkedés: A szárazföldi jégtömegek, mint a grönlandi és antarktiszi jégtakarók, valamint a hegyi gleccserek olvadása hozzájárul a globális tengerszint emelkedéséhez, ami veszélyezteti a part menti területeket és az ott élő közösségeket.
- Albedó csökkenése: A jég és hó magas fényvisszaverő képességgel (albedóval) rendelkezik, ami segít a napsugárzás visszaverésében. Az olvadás következtében a sötétebb óceán- és szárazföldi felszínek kerülnek előtérbe, amelyek több hőt nyelnek el, tovább fokozva a globális felmelegedést.
- Ökoszisztémák változása: A jég- és hóolvadás hatással van az élőhelyekre, különösen a sarkvidéki és magashegyi ökoszisztémákban, veszélyeztetve a hideghez alkalmazkodott fajokat.
Globális trendek:
- Gyorsuló olvadás: Az elmúlt évtizedekben a jégtakarók és gleccserek olvadása felgyorsult. Például Grönland és az Antarktisz jégtakarói egyre nagyobb ütemben veszítenek tömegükből, ami jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.
- Sarkvidéki jég csökkenése: Az Északi-sarkvidéken a tengeri jég kiterjedése jelentősen csökkent, különösen a nyári hónapokban. Egyes előrejelzések szerint már ebben az évtizedben előfordulhatnak jégmentes időszakok a Jeges-tengeren.
- Permafroszt olvadása: Az állandóan fagyott talajrétegek (permafroszt) olvadása metán és szén-dioxid felszabadulásához vezet, amelyek erős üvegházhatású gázok, tovább súlyosbítva a klímaváltozást.