Irányelv, amely kimondja, hogy ha egy tevékenység vagy döntés valószínűsíthetően súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat a környezetben vagy az emberi egészségben, akkor annak hatásait meg kell előzni, még akkor is, ha a tudományos bizonyítékok nem teljesen egyértelműek.
Ezt az elvet olyan folyamatoknál kell előtérbe helyezni, amelyek hosszú távú környezeti vagy egészségügyi kockázatokkal járhatnak, például a vegyi anyagok használatánál, az éghajlatváltozás kezelésénél vagy a géntechnológiai fejlesztéseknél.
Az elővigyázatosság elvének jelentősége abban rejlik, hogy segít minimalizálni az ismeretlen kockázatokat, védi a természeti erőforrásokat és az emberi jóllétet, miközben ösztönzi a fenntartható fejlődést. Ez különösen fontos a gyors technológiai fejlődés és a környezeti problémák növekvő komplexitása idején.