Beszélgetésünkben Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal, a Corvinus Egyetem adjunktusával készítettünk interjút nemnövekedés paradigmaváltó gondolatköréről és a klímaválságról.
A válság kezdete óta egyértelművé vált, hogy nem szabad visszatérni a normális működésmódhoz, hisz a normális működésmód okozta magát a járványt is. A nemnövekedést ezt a “normalitást” igyekszik kikezdeni, célkitűzéseit nem a jelenlegi gazdasági paradigmáinkon belül kell elképzelnünk – hisz ez szükségszerűen recesszióhoz vezet – hanem azt célozza, hogy a létező profitorientált gazdasági paradigmát gondoljuk újra. Érv emellett az is, hogy a jelenlegi paradigmán belüli növekedés nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, nem tette igazságosabbá és egyenlőbbé társadalmunkat. A nemnövekedés az ember és természet közötti harmónia mellett a jó életet, igazságos társadalmi működés mellett érvel. A nemnövekedés egy olyan narratívát igyekszik megalkotni, amely a természettel való együttélést nem lemondásként érzékeli, hanem inkább lehetőségként egy újfajta emberi kiteljesedés felé.
Köves Alexandra kijelenti, hogy meg kell változtatni az adózási, a termelési és újraelosztási logikánkat, amely egy radikális újrarendezési folyamatként képzelhető el. Mivel a stabilitás és biztonság fontos része az emberi életnek és társadalmi működésnek, ennek az újrarendezési folyamatnak is kiegyensúlyozottan kell megtörténnie, ehhez segíthet az alapjövedelem valamilyen formájú bevezetése.
A válság rámutatott sok mindenre: egyértelművé vált, hogy kik azok, akiknek munkája esszenciálisnak mondható mai gazdasági berendezkedésünkben, akik valóban értéket termelnek és kik azok, akik csak lefölözik ezt. Ezek a hivatkozási pontok fontos szerepet tölthetnek be a közeljövőben.
Köves úgy gondolja, hogy társadalmi képzetünkön eluralkodott a pesszimizmus: megannyi történelmi bizonyíték van arra, hogy a változás, változtatás igenis lehetséges. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy pozitív utópiákkal álljunk elő, melyek irányt tudnak adni tevékenységünknek.