A Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Új Egyenlőség közös rendezvénye, a közbeszélgetések sorozatban.
Mi a helyes megoldás a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített emberek támogatására? Feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA) kell kapjanak? Esetleg garantált minimál jövedelmet? Vagy az állam garantáljon nekik munkát?
17:00 Molnár János (FES) megnyitója
17:05- vita
– Andor László egyetemi tanár, FEPS fõtitkár, volt uniós biztos, az európai munkagarancia program támogatója
– Bánfalvi István szociálpolitikus, a feltétel nélküli alapjövedelem első magyarországi koncepcióját kidolgozó LÉT független munkacsoport vezetője,
– Büttl Ferenc közgazdász, a Megújuló Magyarországért Alapítvány elnöke, az MMAA FNA koncepciójának képviselője
Moderál: Pogátsa Zoltán közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője
Összefoglaló a beszélgetésről:
Molnár János, a Friedrich Eber Stiftung munkatársa felvezetőjében egyértelművé tette, hogy nem kis dolgokról lesz szó a beszélgetés során: ahogyan változik a körülöttünk lévő valóság, átalakul a nemzetközi kereskedelem, újabb szintekre lép a technológia fejlettsége és a globális éghajlatváltozás új kihívások elé állítja az emberiséget, úgy a tudományos megismerésnek és a politikai cselekvésnek is új módszerek, irányok felé kell orientálódnia. Az alapjövedelem, minimáljövedelem és bérminimum kérdése ezek közé a nagy kérdések közé tartozik, melyeket nem lehet kikerülni.
Bánfalvi a beszélgetés elején bemutatja az alapjövedelem elméleti hátterét, valamint (versengő) koncepcióit. Alapjövedelmet akkor vezet be egy politikai közösség, mikor eljut arra a belátásra, hogy a közösség minden tagjának fontos lenne elérnie a létminimumhoz szükséges jövedelemszintet. Nem arról van szó tehát, hogy a cél az lenne, hogy mindenki ugyanannyi pénzt kapjon, hanem az, hogy mindenkinek legyen annyi jövedelme – a létminimumhoz szükséges jövedelem 2/3-a – ami elegendő a boldoguláshoz. Ezért Bánfalvi inkább a minimáljövedelem kifejezést preferálja.
Büttl Ferenc az alapjövedelem programját a New Dealhez hasonló volumenűnek tartja. Új osztálykomprumisszumra van szükség a jómódúak és nincstelenek között: egy igazságosabb és szolidárisabb társadalmat ma csupán az alapjövedelemmel és az ehhez hasonló programokkal lehet elérni. Olyan új társadalmi szerződésre kell építenünk a társadalmi együttműködés alapjait, amely – a rawlsi gondolat nyomán – a jövő kiszámíthatatlanságában is megállja a helyét.
Andor László rövid történeti áttekintést is nyújt az FNA-val kapcsolatban: az alapjövedelem gondolata a 80-90-es években született meg a nyugati újbaloldalon, amely korrelál a jóléti állam eróziója és a neoliberalizmus kiterjedésével. Andor volt EU-s biztosként idézi fel az európai bizottság programját, amely generációs szinten igyekezett munkahely garantálásával választ adni az FNA-elmélete felől érkező kérdésekre. Lényegében az államnak biztosítania kell a munkát az állampolgárok számára, a fiatal generációs számára pedig ifjúsági programokon keresztül kell ezt megoldania. Az egymással rivalizáló gazdaságpolitikai programok között az alapjövedelem és munkagarancia mellett megemlíti az univerzális alapszolgáltatások koncepcióját is, mely képviselői szkeptisuak azzal kapcsolatban, hogy a társadalmi különbségeket monetáris eszközökkel lehet-e megoldani, vagy minimalizálni.
Bánfalvi amellett érvel, hogy az alapjövedelem univerzalitása azért fontos, mert jelenlegi intézményeink nem teszik teljes mértékben lehetővé azt, hogy a tényleg rászorulók ne essenek ki a szociális ellátórendszerből.
Mi lesz a munkavállalási kedvvel akkor, ha mindenki számára biztosítva lesz minimális jövedelem? Sem a finn, sem pedig az alaszkai alapjövedelem-program során (bár előbbi csupán kísérlet volt) nem csökkent a hajlandóság a munkavállalásra Büttl Ferenc szerint. A munka – amit nem biztos, hogy a hagyományos munkafogalmunk lefed – olyan fontos emberi igény (mint pl. a közösséggel való törődés, az egyéni önmegvalósulás stb.), hogy az alapvető szükségletek kielégítésén túl is motiválja az embert. “A munka iránti igény egészen más, mint a bérmunka iránti igény”, hangsúlyozza Bánfalvi István, kifejezve ezzel azt, hogy a munka az emberi természet alapvető része, inkább az alkotás fogalmával ragadható meg ebben az esetben. Az alapjövedelem ráadásul egyfajta elismerést jelenthet a reproduktív, gondoskodó illetve a környezetet védő munkákkal kapcsolatban, teszi hozzá Büttl.
Arra a kérdésre, hogy az alapjövedelem okoz-e inflációt: maga az alapjövedelem egyfajta újraelosztás, tehát nem a semmiből teremtünk bankjegyeket, hanem a társadalom által megtermelt, addig egyenlőtlenül felhalmozott értéket osztanák újra alapjövedelem formájában.
Habár EU-s szinten egyelőre nem elképzelhető egységes alapjövedelem-program elindítása, hiszen alapvetően nemzetállami keretek között lehet beszélni és gondolkodni erről, szeptember 25-én azonban elindul egy aláírásgyűjtés, amely célja, hogy az Európai Unió támogassa a tagállamokat helyi szintű alapjövedelem bevezetésében.
