Adásunkban Misetics Bálint szocálpolitikus beszél nekünk arról, hogy a járványügyi intézkedések és a kialakulóban lévő gazdasági válság hogyan hat Magyarország szociális ellátórendszerére, valamint a lakhatásra. Általánosságban elmondható, hogy a munkaviszony tömeges elvesztése, valamint az, hogy az állam relatív jövedelembiztonságot ellátó intézményei (mint pl. a munkanélküli támogatás) rosszul működnek, szükségszerűen lecsapódik a lakhatás dimenziójára is. Ugyan a kormány kilakoltatási, valamint hiteltörlesztési moratóriumot rendelt el, ezek sokat nem segítenek az albérlőkön, valamint azokon, akik közüzemi hátralékot halmoztak fel a válság okozta jövedelemkiesés miatt.
Hiányos állami ellátás esetén az önkormányzatoknak törekedniük kell arra, hogy ezeket pótolják, azonban az erőforrások és az infrastruktúra hiánya ezt nem minden esetben teszi lehetővé – nem is beszélve az önkormányzati források tudatos állami csökkentéséről.
Habár a lakhatás alapvetően vagyoni kérdés, a lakhatási szegénység sok esetben az alacsony keresetre vezethető vissza, ezért egy általános alapjövedelem, vagy garantált minimumjövedelem program, ha megoldani nem is, de mindenképpen mérsékelni tudná ezt a problémát.
A válság alatt nem feledkezhetünk meg a hajléktalanokról sem: az utóbbi időszakban rengeteg hajléktalan vesztette el munkáját, és az intézményelhagyási tilalom miatt fokozott terhelés volt jellemző a krízisszállókon. Mivel a lakók nem hagyhatták el a szállót, ezért a szociális munkásoknak – akikről oly kevés szó esik máshol – újra kellett szervezni az étkeztetést is, ebben pedig nagy segítségre volt a fővárosi önkormányzat.