A Friedrich Ebert Stiftung Büro Budapest álta szervezett konferencia Gyarmati Andrea előadásával indult, majd két kereksztal beszélgetéssel folytatódott. Alapítványunkat a konferencián Büttl Ferenc, kuratóriumi elnök képviselte. Az első kerekasztal szakértői az elmélet, míg a másodiké a gyakorlat szempontjából közelítették a témát. Abban mind egyetértettek, hogy az idősellátás, az öngondoskodási nehézségekkel küzdő gondoskodásra szoruló idősek állami ellátási szintje messze a szükségletek alatt van, melynek következtében a fő terheket az egyének és a családok viselik. Abban is egyetértettek, hogy bár a civil szervezetek munkája rendkívül fontos, de nem helyettesíti a szakszerű ápolási személyzet és intézmények munkáját, nem tudja pótolni a rendszerszintű hiányosságkat.
A nyitóelőadás legfontosabb gondolatai a következők voltak
„A gondozási szükséglet folyamatosan nő Magyarországon. A 65 év feletti korosztály létszáma 1, 8 millió fő, közülük 1,3 millió fő él valamilyen korlátozottsággal. Otthonközeli ellátás (házi segítségnyújtás) azonban a korcsoportnak csupán a 7%-a számára elérhető. Szakellátást az idősek otthonában az idősek 3%-a tudja igénybe venni, miközben a várakozók száma folyamatos növekedés mellett már jelenleg is meghaladja az ellátást igénybe vevők felét. Az utóbbi 8 évben központi állami fenntartásban működő idősek otthonában új férőhely nem jött létre.
Az alapszolgáltatások biztosítása (étkeztetés, házi segítségnyújtás) minden települési önkormányzat számára kötelezően biztosítandó feladat. Azonban a kapacitások egyenlőtlenül oszlanak el: van település, ahol az idősek 80%-a számára biztosított az ellátás, máshol csak néhány százalékban. Jellemző az információhiány: az időseknek csak kb. harmada tud arról, hogy mire lenne jogosult.
A magyar állam jelenleg a GDP 0,4%-t költi csupán idősek ellátására. Ez az összeg évről évre minimálisan emelkedik. A finanszírozás egyfajta tervgazdálkodás mentén történik: a költségvetési törvényben a normatívák nem az ellátások valódi működési költségeihez kötődnek.
A gondozási deficit egyre jobban növekszik. A professzionális gondozók száma csökken, mivel a szociális területen a legalacsonyabbak a bérek az egész nemzetgazdaságon belül, így a betöltetlen álláshelyek száma 2010 óta folyamatosan nő. A professzionális gondozók átlagéletkora 50 év körül van, hamarosan tömegesen fognak nyugdíjba vonulni. Egyre több pozíciót szakképzetlen közmunkások töltenek be.
A felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400-500 ezer fő. Közülük mindössze nagyjából 20 ezer fő kap alanyi jogú ápolási díjat, sokan nem is tudják, hogy jogosultak lennének az ellátásra. A családi gondozók száma alacsony európai összehasonlításban és számuk csökkenését több dolog vetíti előre: egyre több idősnek nincs már élő gyermeke, illetve sokan vándorolnak ki, valamint nő a válások száma.
A következmények jól látszanak: ha az állam nem értékeli át a saját szerepét a gondozási krízisben, egyre nagyobb számban maradnak majd a rászoruló idősek ellátás vagy bármilyen gondozói segítség nélkül. „
A konferencia programja a FES facebook oldalán érhető el.
