Gerőcs Tamással, az MTA Világgazdasági Intézetének fiatal kutatójával arról beszélgettünk, hogy milyen világgazdasági helyzetben érte a COVID19-járvány az érintett társadalmakat, és vajon hosszútávon milyen hatása lesz a gazdasági válságnak. Tamás kijelenti, hogy a jelenlegi válság nem sajátságos, általánosan társadalmi és gazdasági rendszernek, a globális kapitalizmusnak a válsága is ez. Ez a válság több évtizede húzódik. A járvány csak több folyamatot katalizál, amik már eddig is jelen voltak. Maga a járvány kialakulása is összefügg korunk társadalmi rendszerének működésével – gondoljunk csak a nemzetközi élelmiszerláncokra.
Milyen strukturális átalakulások várhatóak? Az utóbbi fél évszázad az USA hegemóniájának a válságáról szólt, aminek politikai dimenziója az elsődleges, de ez mélyen összefügg a gazdasági dimenzióval is. A mostani válságkezelés során is a dezintegráció, szétesés felé mutató jeleket lehet felfedezni. Kína is a nemzetközi rendszer egyik pillére, azonban a – főleg euroatlanti érdekkörökből érkező elemzésekkel szemben – az nem látszik, hogy Kína az USÁ-hoz hasonló új hegemónként emelkedne ki.
Az emberek szembesülnek a globális értékláncok válságával, ez hogyan befolyásolhatja a gazdasági és társadalmi rendszer megítélését? Egyfajta reakció lehet az, hogy a globalizáció halálát hirdetjük – ahogy meglepően tette ezt a The Economist is – és a nemzetállami keretekhez való visszatérést vizionáljuk. Azonban Gerőcs szerint téves feltételezés az, hogy itt bármiféle visszatérés lesz valamilyen vélt, vagy valós világgazdasági állapothoz. A társadalmi viszonyokat a tőke eddig is rugalmasította, flexibilissé tette, ennek a folyamatnak a felgyorsulására számíthatunk. Erre példa a digitalizáció felpörgése (home office) és automatizáció – ezek sem új jelenségek, egy válság azonban felgyorsíthatja ezeknek a terjedését. Globálisan megfigyelhető pl. hogy egy sokkal inkább koncentráltabb, monopolizáltabb tőkés viszony alakul ki.
A tőkés társadalom azonban kitermeli a saját alternatíváit is. Progresszív innovációk: szolidáris gazdaság, alapjövedelem, klímavédelmi programok. A kérdés, hogy lehetséges-e szintlépés ezen alternatívák esetében, lehetnek-e ezek az új strukturáló tényezői a politikai, gazdasági, társadalmi stb. berendezkedésnek, vagy beágyazódnak a fennálló rendszerbe, alapot adva a túléléshez, de ezzel újratermelve a rendszer sajátosságait?
