Az Európai Unió válságkezelési eszközei és lehetőségei
Andor László közgazdász, volt uniós biztos úgy látja, hogy a COVID-9 vírus okozta válságnak jelenleg inkább dezintegrációs hatása van: a válság elején jellemző lett a renacionalizáció, a nemzetállamok a nemzetközi szolidaritás helyett inkább bezárkóztak. Ez érthető, hiszen az Uniónak sokkal kevesebb válságkezelő eszköze és forrása van, mint a tagállamoknak. A jóléti döntések még mindig tagállami hatáskörbe tartoznak, az EU közös költségvetése pedig elenyésző mértékű a német, francia vagy az olasz költségvetések méretéhez képest. Az uniós szinten hiányzó közös költségvetési politika szerepét a monetáris politika (ECB) próbálta betölteni az utóbbi években több-kevesebb sikerrel. A német alkotmánybíróság döntése miatt azonban a monetáris unió státusza is kezd megkérdőjeleződött. A döntés nem forgatja fel fenekestül az EU monetáris viszonyait, de rávilágít arra, hogy annak működéséhez szükséges kompetenciák nincsenek maradéktalanul átadva a tagállamok részéről.
A válságkezelésben azonban még mindig számíthatunk és számítanunk is kell az Európai Unióra, amely a lehetőségeihez képest aktív szerepet is vállal a válság kezelésében. Mivel a válság szimmetrikus, azaz minden tagállamot érint, az egységes euró-kötvény sikeres eszköze lehet a válságkezelésnek. Az egységes válságkezelés felé mutat az is, hogy a júniusban a Bizottság várhatóan előáll egy javaslattal az európai minimálbérre. Egységes válságkezelés nélkül fennáll az a veszély, hogy Európa egyik fele kilábal a válságból, a másik nem. A nemzetállami szintet sem szabad azonban lebecsülni: Spanyolország és Skócia, melyek az alapjövedelem mellett is elköteleződni látszanak, zászlóshajói lehetnek a progresszív válságkezelésnek.
Budapest, 2020. május 23.
A videó facebook oldalunkon található.
