A lakhatási szegénység a hasonló gazdasági teherbíróképesekkel rendelkező többi közép-kelet-európai országhoz képest is kiemelkedően súlyos probléma Magyarországon.
Ez is mutatja, hogy a helyzetért nem elsősorban az ország szegénysége, hanem jórészt az elmúlt évek – illetve az elmúlt két és fél évtized – elhibázott és igazságtalan társadalompolitikája a felelős. Ahogyan a legfontosabb, legdrágább lakáspolitikai programoknak az áttekintése mutatja: a rejtett és nyílt támogatások igazságtalan és társadalmi egyenlőtlenségeket növelő elosztása a rendszerváltás utáni időszak lakáspolitikájának a legfontosabb, kormányokon átívelő jellegzetessége.
A lakhatási szegénységet – és az azzal járó temérdek szenvedést – radikálisan vissza lehetne szorítani akkor, ha a magyar államnak volna tényekre alapozott, átgondolt és megfelelően finanszírozott lakáspolitikája, amelynek az volna a következetes célja, hogy csökkentse a lakhatáshoz kapcsolódó szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségeket, és mindenki számára biztosítsa méltó lakhatás lehetőségét.
A lakhatáshoz való jog azt jelenti, hogy a politikai közösség minden tagjának joga van a méltóságteljes élet alapvető feltételeihez, és így a méltó lakhatáshoz való hozzáféréshez. Ennek az előmozdításához egy átfogó lakáspolitikai fordulatra van szükség.