Gregor Anikót, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusát a reproduktív munkáról kérdeztük. A reproduktív munka minden olyan tevékenység, amellyel az élet megújul és újratermelődik. Fontos aspektusa a reproduktív munkának a munkaerő újratermelése: ilyen tevékenységek a házimunka, gyermeknevelés, gondoskodás. Ezeket a munkákat általában nők végzik fizetetlenül. Nehéz elválasztani a valós érzelmektől, szentimentalitástól ezeket a tevékenységeket, azonban sokszor ezekre az érzelmekre hivatkozva rejtik el ezen tevékenységek munka jellegét, a nők és férfiak közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyt. A reproduktív munka esetében azonban nem csupán nemi egyenlőséget megfigyelni, hanem a társadalmi osztályok közötti különbséget is tetten lehet érni.
A járvány alatt a háztartásokban megnőtt a munka mennyisége, hiszen rengeteg olyan tevékenységet kellett pótolnia főleg a nőknek, amiket eddig az állam látott el. A háztartás számára az otthonmaradás így költségként jelenik meg. A térség országaihoz képest Magyarországon a legmagasabb a nemek közötti munkamegosztásba vetett hit, azaz hogy a férfiak feladata a kenyérkeresés, a nőké pedig a háztartás vezetése és a gyereknevelés. A járványügyi korlátozások miatt azonban megfigyelhető, hogy az otthon maradt férfiak a megszokottnál nagyobb részt vállaltak a házimunkában.
Az utóbbi hónapokban előtérbe kerültek azok a munkák, amelyek nem végezhetők home officeból, ezek nemek szerinti megoszlása nagyjából egyenlőnek mondható.
A járvány alatt a szociális szféra, és az abban dolgozó szociális munkások rendkívüli leterheltsége háttérbe szorult az egészségügyi rendszerhez képest. Ennek tematizálása a politikai aktorok feladata és felelőssége kellene, hogy legyen.
