Eltelt egy újabb nyár, amikor közelről nézhettük végig a klímaváltozás egyre pusztítóbb kibontakozását. Az elmúlt évekhez képest most annyi volt a különbség, hogy idén a bibliai méretű erdőtüzekről, jégolvadásokról és sáskajárásokról szóló tudósítások mellé felsorakoztak a hírek a koronavírus-járványról, a világgazdaság megrogyásáról, az elszabaduló munkanélküliségről és az egyre bizonytalanabb kilátásokról.
Az ökológiai-, gazdasági- és társadalmi válság ilyen látványos összefonódása persze nem meglepő, elvégre mindegyik közvetlenül következik abból a rendszerlogikából, amelyik a végtelen profitfelhalmozást tekinti egyetlen céljának, és amelyik mind a természetet, mind az emberi munkát alárendeli ennek a folyamatnak. A Fordulat folyóirat tavaly nyáron megjelent 25. száma éppen ezeket az összefüggéseket tárta fel részletesen. Hiába vagyunk azonban tisztában a probléma rendszerszintű okaival, és hiába látjuk be, hogy érdemi változásokhoz a gazdasági és társadalmi működés alapvető átalakítására lenne szükség, ez önmagában még nem ad választ arra, hogy mégis mit kéne csinálni. A Fordulat frissen megjelent, a Szolidáris Gazdaság Központtal közösen szerkesztett új száma viszont éppen arra tesz kísérletet, hogy megmutassa az ökológiai és gazdasági válságra reagáló mozgalomépítés egy lehetséges irányát.
