Örkény Színház: Kiváló dolgozók – Mérce kritika

Szemle

Történetében először az Örkény Színház olyan előadásra készül, amelynek főszereplői nem színészek. A társulat tagjai mellett hétköznapi hősök lépnek színpadra. Elhivatott szakemberek, akik munkája nélkül pillanatok alatt leállna az ország. A gondoskodó szakmák képviselői, akik kitartóan, de láthatatlanul dolgoznak értünk – és legtöbbször helyettünk. Szociális munkások, gyermek- és idősgondozók, egészségügyi szakemberek, otthonápoló édesanyák. Végigkísérik életünket születésünktől a halálunkig, mégis, alig tudunk róluk valamit. Munkájuk létfontosságú, mégsem becsüljük őket eléggé. Olyan területekre merészkednek, ahova közülünk nagyon kevesen. Ki gondoskodik arról, aki nem tud saját magáról? A Kiváló dolgozók az ő történeteikre és a színészek alkotó közreműködésére épülő dokumentarista előadás, amely evidenciának vélt társadalmi működésekre kérdez rá: lokális és globális problémákra, a színház szerepére, a segítségnyújtás értékére és kollektív emberképünkre.

A szocialista múltat némileg ironikusan, de mégiscsak bevállaltan idéző elnevezéssel, a kiváló dolgozók olyan, eddig névtelen „főhősök”, akiknek a munkája méltatlanul alulértékelt a jelenlegi társadalomban. Csupa olyan nem fizetett, vagy rosszul fizetett társadalmi reprodukciós munka került felsorakoztatásra, ami elsősorban nőkre marad.

Ezeket a munkákat azonban nem szoktuk látni, a patriarchális rendszer a hátsó szobákba, konyhákba, zárt intézményekbe, gyerekszobákba és kórtermekbe száműzi őket, mert halál, fájdalom, születés, betegség, öregség, kiszolgáltatottság, magárahagyottság, düh és legfőképpen testszagok, szegénység és lelki gyötrelmek közepette zajlanak.