Miért segíthet az alapjövedelem a gazdasági válság elleni küzdelemben? – The Guardian

Hat héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy örökké érvényben marad az a neoliberális szemlélet, ami a dolgozó embereket két csoportra osztja: nyertesekre és vesztesekre. Olyanokra, akik előnyös helyzetbe kerültek a globalizáció során és olyanokra, akik nem. Ebben a szemléletben a nyertesek tipikusan ambiciózusabbak, a leszakadó prekariátus helyzetét, államtól való függésének okait pedig az egyén, vagy csoport (hisz e szemlélet táptalaja a sovinizmusnak) erkölcsi romlottságára vezetik vissza. A COVID-19 járvánnyal azonban mindez megváltozott: a bizonytalanság érzése több tíz millió ember életét határozza meg. “Máshogy fogalmazva: a ‘prekár’ élethelyzet hirtelen univerzális, széleskörű kondícióvá terebélyesedett” – John Harris véleménycikke a Guardian hasábjain.  

A britek válságkezelési programja eddig nem igazán hozott megnyugvást azoknak a kisvállalkozóknak az életébe, akik kénytelenek szüneteltetni a tevékenységeiket a járvány alatt. Ezek az intézkedések ideig óráig alkalmasak arra, hogy sokakat, akik már most a bizonytalanság tengerébe estek, ideig-óráig a víz fölött tartsa, azonban azok számára vajmi keveset jelent, akik elvesztették a munkájukat, és akik nem jogosultak az állami támogatásra. Harris arra figyelmeztet, hogy az ehhez hasonló válságok egyre gyakoribbak lesznek mostanában – ne feledjük, az előző gazdasági válság 2008-ban indult! – ezért tehát olyan megoldást kell keresni, amely nemcsak most, de hosszútávon is megállja a helyét. Ez lehet a feltétel nélküli alapjövedelem.

Nemrég 100 parlamenti képviselő írt alá egy nyílt levelet, amely rövid távon “válságkezelési alapjövedelmet” követel. A nyílt levélhez tartozó tanulmány ennek a konstrukciónak a hosszú távú fennmaradását tűzi ki célul, felnőtteknek heti 60 fonttal, kiskorúaknak heti 40 fonttal számolva. Ez természetesen megnövekedett állami kiadásokat eredményezne, azonban az adórendszer átalakításával ez nem lehetetlen. A bankok kimentése a 2008-as válság után (és erre már most is van példa) diszkreditál minden olyan érvet, ami a kiadások növelését elutasítja. 

Skócia, Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország: mindhárom államban bevezetésre került már egyfajta válságkezelő alapjövedelem program, vagy legalábbis kezd komoly politikai ambícióvá válni. Mivel az FNA a maga nevében formabontó intézkedésnek tekinthető, ezért nem csoda, hogy a légkör körülötte meglehetősen konfliktusos. Harris szerint azonban a 2008-as válság közelsége, valamint a nyakunkon lévő klímakatasztrófa is bizonyíték a kapitalizmus permanens válságára, amire itt az idő felkészülni. Vannak akik az FNA helyett a feltétel nélküli alapszolgáltatások koncepciójában látják a megoldást, Harris szerint azonban ez egy áldilemma: ahhoz, hogy a társadalom maximalizálni tudja az ellenálló képességét egyértelmű, hogy mindkettőre szükség van valamilyen formában. 

Fontos látni azt is, hogy kis közösségekben milyen gyorsan épültek ki és indultak be a közvetlen segítségnyújtás intézményei. Ha viszont komolyan vesszük a válságkezelést, akkor ezt mindenképpen ki kell egészíteni határozott állami beavatkozással. A feltétel nélküli alapjövedelem és a feltétel nélküli alapszolgáltatások valamilyen kombinációja tűnik a nehéz idők nehéz döntésének. 

(Csepregi Dávid magyar nyelvű összefoglalója John Harris: Why universal basic income could help us fight the next wave of economic shocks címmel a The Guardian-en megjelent véleménycikkének)