Magyarország Nemzeti Energiaés Klímatervének értékelése a fenntartható energiagazdálkodás nézőpontjából – Energiaklub

Az igen felszínesen tárgyalt energiahatékonysági témakör számos problémát vet fel. A NEKT tartalmi szempontból is kifogásolható amiatt, hogy a tervezett intézkedések nem elsődleges célterületként tekintenek az energiahatékonyságra (miközben a hazai nem-konvencionális szénhidrogén vagyon kapcsán a “maximális és fenntartható kiaknázásáról” írnak a klímatervben…). A szövegből az sem olvasható ki, szellemiségéből nem tükröződik, hogy az energiaszektor hazánk drámaian túlterjeszkedő ökológiai lábnyomának 65-70 százalékáért felelős (a módszertan az ENSZ által is elfogadott, több ország használja hivatalos mutatóként), tehát egészen bizonyosan szükséges a fogyasztás mértékének visszaszorítása, szerkezetének átalakítása: “Természetszerűleg az energiamennyiség csökkentése prioritás, ugyanakkor gazdasági növekedés esetén sem az ipar, sem a közlekedés energiafelhasználása nem korlátozható” (ITM 2020). Ez a megfogalmazás arról árulkodik, hogy a magyar kormányzat nem értette meg, hogy a kibocsátás visszaszorítását elérni elsődleges célnak kell lennie, mégpedig kiskapuk nélkül. Erre azonban nem megszorításokkal, hanem az EU-ban (és a világ minden táján) széles körben alkalmazott szabályozókkal (jogi és piaci eszközökkel), valamint az energiatudatosság fokozásával van mód. A fenti elemi hibák tehát azt igazolják, hogy azonnali és radikális szemléletváltásra van szükség a magyar gazdaság- és környezetpolitikában.