“A klímaváltozás azonban valójában olyan radikális átalakulása a környezetünknek, ami óhatatlanul megváltoztatja a társadalmunkat, gazdaságunkat, demokráciánkat – és településeinket. A minket körülvevő közvetlen környezet jelentősen át fog alakulni, csupán abban dönthetünk, hogy ez magától, rendezetlenül történjen, felkészületlenül érjen-e minket, és a bekövetkező katasztrófák utólagos kárelhárítását végezzük csupán; vagy tudatosan formáljuk városainkat, falvainkat, hogy minél jobban csökkenteni tudjuk a várható veszélyeket és károkat, és minél kevésbé járuljunk hozzá a klímaváltozáshoz.
Nem az a kérdés, hogy hogy tudjuk a lehető legkevesebbet tenni az ügyben, hanem hogy tudunk-e eleget tenni, hogy elkerüljük a katasztrófát?
A kibocsátáscsökkentés ráadásul csak az egyik – bár strukturálisan a legfontosabb – eleme a klímapolitikának. A klímakatasztrófa tény, a mértékét – megfelelő politikákkal – talán tudjuk csökkenteni (és épp ezért nincs „túl sok” cselekvés ezügyben), de azt is ki kell dolgoznunk, hogy ezzel a valósággal hogyan fogunk együtt élni. Globális, EU-s, nemzetállami és egyéni szinten – továbbá a helyi közösségekben és a településeken.”
