Az állami beavatkozás fontosságát mutatja, hogy számos országban külön Lakhatási Minisztérium foglalkozik a kérdéssel – többek között a szocializmussal nem éppen vádolható Nagy-Britanniában, Spanyolországban, de még az Egyesült Államokban is. A szegényebb társadalmi rétegeknek is hozzáférhető lakhatás biztosítására pedig az elmúlt száz évben rengeteg működő eszközt kipróbáltak már, egyedül politikai akarat kérdése, hogy ebből hol mit valósítanak meg. Ha a városok vezetésének egyáltalán szempont a szegényebbek méltó lakhatást biztosítani.
A legjobban működő példák közül a lakbérplafon, az ingatlanadó, az ingatlan-építési adó, a turizmus megadóztatása, s ezekből szociális bérlakások építése a legkézenfekvőbb. Ha Budapesten csak a magánépítkezéseket, az Airbnb-kiadást és a belső kerületek vendéglátóipari egységeit rendesen megadóztatnák, már azzal évi több ezer szociális bérlakást lehetne felépíteni, hosszú távon is jelentős hatással az ingatlan- és az albérletpiacra. És ezzel csak néhány példát felsorolva azok közül, hogy miként lehetne a turistáktól és a felsőbb osztályoktól pénzt szerezni a legszegényebbek segítésére és ezzel az egész piac tehermentesítésére.
