A jegybanki pénzpumpa segítségével megmenekült a globális bankrendszer és tőkepiac az összeomlástól. Megmenekültek a nyugdíjmegtakarítások világszerte. Mivel a fejlett világban az idősebb generációk befektetési eszközökben gazdagok, ezért ők az elmúlt évtizedben óriásit kerestek a válságkezelésen. Drasztikusan nőtt ingatlanvagyonuk értéke, pénzügyi megtakarításaikon pedig szintén nem volt nehéz nem óriásit keresni.
Mindeközben a fiatalabb és a befektetési eszközökben koruknál fogva szegény generációk életkezdési körülményei drámaian leromlottak a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest. Ez a generáció még jellemzően a munkajövedelméből él, amely jövedelemnek a növekedése messze nem követte az eszközárak növekedési ütemét. Ezen generáció életkezdésének egyik legfontosabb része természetesen az ingatlanhoz való hozzájutás, melyre a fejlett világ nagyvárosi régióiban szívszorító mértékben csökkent le a mai huszonévesek esélye. A 2009 és 2018 közötti Egyesült Államokban az átlagbér 22 százalékkal nőtt, míg Bostonban 34 százalékkal, Houstonban 55 százalékkal, Los Angelesben 67 százalékkal és San Franciscóban 96 százalékkal nőttek a lakhatási költségek. A helyzet teljesen hasonló Európa-szerte, és a nagyobb ázsiai városokban is.
Az évtizednyi hosszúságú extrém laza monetáris politika következményeként így százmilliós fiatal tömeg érzi a fejlett világban teljesen kilátástalannak napjainkban a saját lakáshoz való hozzájutást. A saját lakás híján pedig természetesen a gyermekvállalás modern alapfeltételei sem adottak.