“Azok a fiatalok tartoznak ide, akik egyre nagyobb arányban élnek bérelt lakásban, és elképzelhető, hogy közép- vagy hosszútávon sem vesznek sajátot. A KSH adatai szerint 2000-ben még csak a 35 év alattiak 10 százaléka, tizenöt évvel később pedig már a 30 százaléka lakott albérletben.
Bizonyos esetekben ez pusztán kényelmi döntés, akár azért, mert az ember élvezi, hogy könnyen költözhet egyik helyről a másikra, akár azért, mert így félre tud tenni más dolgokra. Ugyanakkor sokan vannak, akik családi támogatás híján képtelenek saját lakást venni, hiába lenne ez a vágyuk. Ők kényszerűségből ragadnak az albérletekben, amiért hónapról hónapra óriási összegeket kell fizetniük. Még nehezebb helyzetbe hozza őket, hogy az állam elsősorban a jobb helyzetűekre szabta a családtámogatási rendszert, miközben alig szabályozza a magánbérlakás-piacot.
Szerdán mutatták be a Habitat for Humanity éves lakhatási jelentésének első fejezetét, ami arról szól, mivel szembesülnek manapság a lakáspiacra kilépő fiatalok.
“
