Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményt aláíró 197 ország delegációja és vezetői azért találkoznak évente egyszer, hogy érdemben egyeztessenek a klímaváltozás elleni lépésekről, vállalásokról, eszközrendszerről. Fő céljuk, hogy – a Párizsi Megállapodás értelmében – az éghajlatváltozást a veszélyes szint, azaz 1,5 fok alatt tartsák az évszázad végéig. Ez történik az idén Madridban, miután Chile – az ott kialakult belpolitikai helyzet miatt – visszalépett a konferencia megrendezésétől.
Miközben a tárgyalások látszólag technikai részletekről, az ún. Párizsi Szabálykönyv megmaradt vitás kérdéseiről szólnak – mint például a karbonpiac vagy a klímafinanszírozás részletei –, a tét és felelősség valójában sokkal nagyobb. Ha nem változik semmi, a ránk váró éghajlati és ökológiai katasztrófa mentén vázolható forgatókönyvek közül még az enyhébbek szerint is radikálisan át fognak alakulni a Föld geopolitikai viszonyai, át fog alakulni a Föld gazdasága. Az élet, ahogy most ismerjük, eltűnik. Greta Thunberg-et idézve: a változás el fog jönni értünk, ha akarjuk, ha nem.
