Az öregedő Európa társadalmi folyamatai ugyanakkor hallatlanul érdekesek. Már jelenleg is számos progresszív, előremutató gondolat, kezdeményezés, projekt van, melyek magukban hordozzák egy, a mostaninál sokkal fenntarthatóbban szervezett társadalom szerkezeti alapjait. Az élethosszig tartó tanulás, az ezüstgazdaság, a fenntartható közösségi lakhatás, a permakultúrás és CSA közösségek, a Magyarországon is egyre erősödő szövetkezeti mozgalom, az öregedő emberek autonómia iránti törekvései és tudatosodási mozgalmai, mind megannyi fontos részmegoldást kínálnak. Ezeket egy jól integrált, fenntartható társadalmi vízióval, a társadalmi dialógus során egyeztetett új konszenzusokkal, felkészült politikai vezetéssel és az érintettek bevonásával, rendszerbe foglaltan, meg lehetne valósítani. Mindez, véleményem szerint – sajnos sok más kevésbé pozitív tendencia között – egyébként történik is, a maga organikus módján. Csak nagyon lassan.
Magyarországon nincsen, semmilyen értelmezhető rendszere az idősgondozásnak. Eseti megoldások vannak, melyek jellemzően csak kevés, jobban informált és jobb anyagi helyzetű családok számára kínálnak random megoldásokat.
