A héten az Index arról is közölt adatokat, hogy egyes budapesti utcákban négyszeres drágulást is hozhattak az elmúlt évek. Például a VIII. kerületi Palotanegyedben. Amire ugyan rá lehet vágni, hogy nem muszáj ott lakni, de
arra már nehéz mit mondani, hogy még a posztkádárista siralom szimbolikus helyszínei is konkrétan elérhetetlenné váltak egy átlagos magyar fiatal számára.
Az elmúlt évek ingatlanpiaci változásai szinte fekete-fehéren osztották nyertesekre és vesztesekre a társadalmat. Akinek volt lakása Budapesten, pláne ha ezt ki is tudja adni, az nyert, akinek pedig nem volt, annak simán lehet, hogy évtizedekre eldőlt a sorsa, és mostantól lehajtott fejjel kergetheti az álmot, hogy ehhez valaha legyen elég pénze. Ehhez kellettek piaci erők és Budapest nemzetközi felpörgése, de legalább ennyire hozzátartozik az ide-oda rángatott szabályozás, és persze a maffiaszerű politikai tevékenység is. A végeredmény viszont elég világos.
