Az állami költségvetés nem olyan, mint a szomjazó vándor utolsó cseppeket tartalmazó kulacsa a sivatag közepén.
Ha egy állam költségvetési hiányt növel annak érdekében, hogy növelje versenyképességét , egyúttal növeli az állam lakóinak életminőségét, akik ezáltal magasabb hozzáadott értékű munkákat is tudnak végezni, kevesebb tehert rónak az egészségügyre, és helyi közösségeket is képesek fenntartani anélkül, hogy a vidék elnéptelenedne, egész megyék anyagi leszakadása és a nagyvárosok élhetetlensége erősödne tovább. Ha ezek a hatások bekövetkeznek, elkerülhetetlen az, hogy a költségvetési hiány előbb vagy utóbb elapadjon, a jobban működő országok ugyanis inkább képesek fenntartani a saját működésüket – tehát gondolhatunk erre úgy, mint az emberekbe való befektetésre.
A vita maga megtekinthető itt.
