A Feltétel Nélküli Alapjövedelemmel (FNA) találkozva a legtöbb ember első ösztönös reakciója a megrökönyödés: nehogy már munkakerülő ingyenélőket tartsanak el a társadalom „hasznos” tagjai! Mindez azonban belénk táplált előítélet, és némi reflexió után átértékelhető – állítja Pogátsa Zoltán. A baloldali gondolkodó a Válasz Online alapjövedelem-vitájához szól hozzá, amely múlt héten Karácsony Gergelyék cikkével indult, majd Mike Károlynak az ötletet ellenző válaszával folytatódott. Íme tehát egy újabb pártoló írás.
A törődő hozzáállás hívei viszont az FNA-t a lehetőség megadásának látják. Az ember nem arra teremtetett ugyanis, hogy cél nélkül vegetáljon egy, a fizikai megélhetéshez éppen elégséges szinten. Előbb-utóbb hasznos és értelmes feladatot fog keresni magának. A jól kalibrált FNA csupán alapszükségleteket elégít ki, így az emberek dolgozni akarnak majd. Ám csak olyan érdemes munkára kaphatók, amely van annyira jövedelmező, hogy a minimálisnál magasabb szükségleteiket, sőt vágyaikat is kielégíthessék (például technikai eszközök vagy nagyobb lakás, kert vásárlása, gyereknevelés, utazás, szórakozás). Ezekre az FNA pénz már nem lenne elég, így céljaik eléréséhez munkát kellene vállalniuk, de az addigiaknál jóval értelmesebb munkát:
az FNA-t mint alternatívát biztosan és hosszabb távon maguk alatt tudók nem fognak értelmetlen és megalázó munkákat elvállalni. Ám ez a hatás csak akkor érvényesül, ha a társadalom minden tagja biztos lehet benne, hogy az FNA hosszabb távon is ott lesz. Ezt a hatást egy rövid távú és korlátozott körű FNA kísérlet nem képes szimulálni.
